Habár kora tavasszal a természet ébredésével a fák még csak kezdenek zöldbe burkolózni és a planktonikus algák is a telet idézik még, a Balaton partmenti köveit már sűrűn benőtte egy sárgásbarna minierdő. Ezt az algaszőnyeget domináns részben kovaalgák alkotják, melyek különös jellemzője a sejtet magába foglaló kovavázuk (frusztulum).
Tapolczai Kálmán összefoglalója.
A frusztulum morfológiája és mintázata elképesztően nagy diverzitást mutat és ez nagyrészt a kovaalgák faji megkülönböztetésének is az alapja. A különböző felületeket beborító élőbevonatot a szárazföldi erdőkhöz hasonlóan alkotják az aljzatközeli alacsony profilú fajok, illetve az akár centiméteres hosszú fonalas kolóniákba rendeződő fajok. Egy ilyen vastag algagyepben már megváltozik a tápanyagok és fény elérhetősége, melynek következményeként az erdő magas fáihoz hasonlóan, a hosszabb fonalas kolóniákat képző vagy ún. kocsonyanyeleken ülő fajok válnak dominánssá. Az élőbevonat egy rendkívül komplex élőlényközösség, melynek fontos szerepe van a Balaton tápanyagforgalmában és élőhelyet biztosít egyéb mikroorganizmusoknak, mint pl. baktériumok, gombák, de apró rákoknak, fonalférgeknek vagy épp az itt táplálkozó makrogerinctelen állatoknak is.
A kovaalgák jó indikátorai a környezetnek, hiszen minden fajnak megvan a saját környezeti optimuma és toleranciája. Míg egyes fajok a tápanyagszegényebb vizeket kedvelik, addig mások kifejezetten tápanyag terhelt vizekben válnak dominánssá. Egy víztest bentikus kovaalga összetételéből tehát következtethetünk annak ökológiai állapotára is. Az erre szolgáló kovaalga indexeket világszerte rutinszerűen használják vizeink állapotának felmérésére.
