A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szakmai álláspontja a Balaton parti és a partjától távolabb fekvő természetes és természetközeli élőhelyek védelmének fontosságáról

A Balaton jövője nem kizárólag a közvetlen vízparton dől el. A tó ökológiai stabilitása szorosan összefügg azokkal a természetes vagy természetközeli állapotban fennmaradt területekkel is - berkekkel, nádasokkal, zsombékosokkal, vizes élőhelyekkel, természetes gyepekkel vagy éppen már „csak” természetközeli élőlényközösségekkel-, amelyek sok esetben nem állnak országos vagy helyi védelem alatt, mégis kulcsszerepet töltenek be a Balaton működésében. Az elmúlt közel 150 évben (az 1855-ös állapothoz képest) a Balaton közvetlen környezetében lévő vizes élőhelyek területe 60%-al csökkent. Ez a drasztikus mértékű területvesztés még inkább felértékeli a megmaradt foltok szerepét.

A Balaton körüli ökoszisztémák egy összekapcsolt rendszert alkotnak. Ezek a területek:

  • menedéket biztosítanak az élővilág számára extrém környezeti helyzetekben,

  • segítik a fajok természetes újratelepülését,

  • jelentős szerepet játszanak a tápanyagok és szennyezőanyagok visszatartásában,

  • mérséklik a szélsőséges csapadékesemények hatásait,

  • valamint a Balaton biodiverzitásának alapvető fenntartói.

A jelenlegi szabályozási környezet és a BATÉK (Balaton Vízparti Területeinek Területfelhasználási Követelményei) egyes elemei ugyanakkor több esetben lehetőséget teremthetnek olyan természetes vagy természetközeli állapotú területek beépítésére is, amelyek hosszú távon a Balaton ökológiai működésének stabilitását biztosíthatják. Az urbanizációs beépítettség természetes élőhelyekre gyakorolt negatív hatásaira számos példa van a tudományos irodalomban, melyek közül a BLKI kutatói többet már tapasztaltak a Balatonban, úgy mint: 

  • a nádasterületek zsugorodása és feldarabolódása,

  • parti élőhelyek homogenizálódása, 

  • algavirágzások és eutrofizációs anomáliák erősödése, 

  • idegenhonos, invazív fajok megjelenése, 

  • természetes szűrő- és pufferterületek elvesztése, 

  • helyi oxigénhiányos állapotok kialakulása zárt kikötőkben, 

  • valamint a tó ökológiai ellenállóképességének csökkenése.

Ezen kutatási eredményekre alapozva, nem csupán a további beépítések megakadályozása a cél, hanem indokolt lenne a Balaton körüli területek beépítettségét úgy változtatni, hogy az állami szabályozás egyes kritikus területeken kifejezetten a már meglévő beépítettség csökkentését, a természetes állapotok helyreállítását, a rekultivációt célozza meg. A természetes és természetközeli élőhelyek elvesztése nem csupán tájképi vagy természetvédelmi kérdés, hanem a tó ellenállóképességét, vízminőségét és hosszú távú fenntarthatóságát is érintő jelenség.

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet álláspontja szerint a Balaton térségében minden jelentősebb területhasználati vagy beépítési döntés esetében kiemelten szükséges:

  • a kumulatív ökológiai hatások vizsgálata,

  • a természetes élőhely-kapcsolatok megőrzése,

  • a vizes élőhelyek és berkek ökológiai szerepének figyelembevétele,

  • valamint a hosszú távú klímaadaptációs szempontok érvényesítése.

A természetes ökoszisztéma megóvása indirekt módon a Balaton térségében élők és az ide látogatók egészséges környezethez való jogát is érinti. Az emberek többsége - legyen szó akár állandó lakosokról vagy turistákról - szeretne egy harmonikus, az urbanizált környezettől távol eső környezetben pihenni és élni. Ehhez a stresszmentes környezethez és a mentális jóléthez elengedhetetlen a természetközeli, természetes élőhelyek megőrzése, esetleg ezek növelése. Bár a mesterségesen kialakított parkok az ember számára látszólag nyújthatnak némi rekreációs funkciót, a valódi, komplex természetes élőlényközösségeket semmiképpen sem helyettesíthetik, amelyek az élővilág egésze számára létfontosságúak.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a civil társadalom, a helyi közösségek és a szakmai szervezetek törvényes és szakmailag megalapozott fellépése kulcsszerepet játszhat ezen területek megőrzésében. A Balaton jövője közös ügyünk, és a jelenlegi döntések évtizedekre meghatározhatják a tó ökológiai állapotát.

A természetes élőhelyek megőrzése nem a fejlődés akadálya, hanem a Balaton hosszú távú fenntarthatóságának egyik legfontosabb feltétele.

 

Vasas Gábor

főigazgató, kutatóprofesszor

HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet

Tóth Viktor

tudományos főmunkatárs

HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet