Közérdekű kutatás
A Balaton vize
Míg a tengerek vize általában sötétkék, addig szép időben, szélcsendben a Balaton vize jellegzetes világos smaragdzöld. A víz színét a vízoszlopban a lebegő algáknak és ásványi anyag szemcséknek, valamint az oldott színes szerves anyagoknak köszönheti. Erős szélben a Balaton vize szürke színűre változik, mivel a sekély, fenékig felkeveredő tóban a fenékről parányi üledékszemcsék kerülnek a vízoszlopba, melyek szétszórják és elnyelik a vízbe hatoló fényt. A felszíni vizek, így a Balaton vizének fontos jellemzője az oldott ásványi anyagok mennyisége és összetétele, azaz „sóssága”. Mivel a Balaton édesvizű tó, ionösszetétele természetesen különbözik a tengerekétől, de sajátosnak számít más édesvizekhez képest is. A Balaton jellemzően Mg-Ca-HCO3 iondominanciát mutat, a víz kémhatása (oldatok savasságának és lúgosságának mértéke) enyhén lúgos, pH-ja 8,5 körüli.
Algák és vízinövények
Az algák a bioszférában szinte mindenütt előfordulnak, az örök hó és jég felületén, hőforrásokban, sziklákon, sőt sziklák belsejében, talajban, növényeken is. Ennek ellenére legjellegzetesebb élőhelyük a víz (tenger- és édesvíz). Vízi környezetben szerepük meghatározó az ökoszisztémák anyag- és energiaforgalma szempontjából, csakúgy, mint a vízi növényeké, amelyek elsősorban a tó parti övében találhatók. A vízinövények között a felszín fölé emelkedő növények (nád, gyékény) és alámerült fajok (elsősorban hinarak) egyaránt megtalálhatók.
Gerinctelenek
A vízi gerinctelenek egy igen változatos élőlénycsoport, mely többek között magába foglalja a telepes szivacsokat (Porifera), csalánozókat (Cnidaria), a mohaállatokat (Bryozoa), különféle férgeket (pl., lapos férgek - Platyhelminthes, gyűrűsférgek - Annelida), puhatestűeket (Mollusca) és ízeltlábúakat (Arthropoda). Életterük alapján megkülönböztetett legfontosabb közösségeik a zooplankton, az üledékfauna és a bevonathoz kötődő szervezetek. A vízi gerinctelenek nagy fajszámuk révén környezeti feltételek igen széles skálájához képesek alkalmazkodni, ugyanakkor jól alkalmazhatóak a vízterek ökológiai állapotának felmérése, a vízminőségben bekövetkező változások és emberi hatások nyomon követére. Az ökoszisztémában betöltött szerepük szintén sokrétű. Amellett, hogy igen fontos táplálékszervezetekként szolgálnak, más-más funkciót töltenek be a táplálkozási szokásaiktól függően, de egyes fajok (pl. rákok), ökoszisztéma-mérnökökként az élőhelyük alakításában is részt vesznek.
Halak
A halállomány helyzetének ismerete egyaránt lényeges természet- és környezetvédelmi, ökológiai és anyagforgalmi, illetve horgászati- és halgazdálkodási szempontból. Emellett a halállományok rendszeres felmérését és az erre alapuló ökológiai állapotértékelést az Európai Unió kötelezően előírja. A felfedező kutatásaink mellett így a Balatonra és vízgyűjtőjére vonatkozóan fontos közérdekű és ismeretterjesztő kutatási feladataink is vannak. Többek között folyamatosan (1-3 éves időközönként) vizsgáljuk a Balaton és a tó vízrendszerét alkotó vízfolyások halállományát. Kiemelt figyelemmel kisérjük nyomon az idegen honos halfajok megjelenését, terjedését és az őshonos élővilágra kifejtett hatását. Ugyancsak foglalkozunk a halgazdálkodás tervezést elősegítő halbiológiai és telepítés technológiai kérdéskörökkel. Ezen kutatásainknál gyakran támaszkodunk a horgászok tapasztalataira és segítségére is, például a haljelölésekhez kapcsolódó adatgyűjtések vagy a törpeharcsa terjedésével és az etetőanyaghasználattal kapcsolatos kérdőíves felmérések során.
Kétéltűek és hüllők
A kétéltűek 8 500, míg a hüllők nagyjából 11 700 fajjal képviseltetik magukat a Földön, ahol az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordulnak. Változó testhőmérsékletű állatok, nem képesek testhőmérsékletük állandó szinten tartására. Emellett bőrük áteresztőképessége miatt érzékenyen reagálnak a szennyező anyagokra, ezért a vizes élőhelyeken indikátorszerevezetként is funkcionálnak. Mindkét csoport a vízi és szárazföldi ökoszisztémák meghatározó eleme, hiszen ragadozóként és táplálékként is jelentős szerepet töltenek be a táplálékláncban. Magyarországon 18 őshonos kétéltű- és 16 őshonos hüllőfaj található, melyek mindegyike védett.
Madarak
A Balatonon és tágabb környezetében (Kis-Balaton, Dél-Balatoni halastavak és berkek) legalább 260 madárfaj fordul elő, ezen fajok mintegy fele fészkel is a területen. A madarak többek között rendkívül kiterjedt táplálkozási kapcsolataik, és a vonuló fajok tömeges mozgásai miatt is nagy ökológiai jelentőséggel bírnak. Nem elhanyagolható továbbá bizonyos fajok esetén az emberekkel való gyakori találkozások, illetve egyéb interakciók jelentősége sem.
Emlősök
A vadonélő emlősök megfigyelése, állományuk monitorozása általában nehéz a jellemzően ember elől rejtőzködő életmódjuk miatt. Ugyanakkor az emlősökkel kapcsolatos új ismeretek társadalmi visszhangja globálisan nagy a viszonylag kis fajszámukhoz képest. A jövevény fajok miatt változó számú, de a mintegy 90 magyarországi képviselőjüknek a közösségekben betöltött szerepe sokféle. Például egyes gyakori rágcsálófajok táplálékszervezetként ismertek, a vízicickányok élőhely indikátorok. Bizonyos ragadozók pedig egy vagy több táplálkozási szinten is kulcsszerepet tölthetnek be. Közülük a vidra (Lutra lutra), mint a vizes élőhelyek karakterisztikus csúcsragadozója, kiemelkedő fontosságú. A vidra az őrszemindikátor fajok közé tartozik. Az Európai Unióban közösségi szempontból jelentős, állománya monitorozandó. A Balaton térségében további emlős csoportok nyomon követése is indokolt. A vadmacska (Felis silvestris) egyike a legkevésbé ismert hazai fajoknak. Nem csak az erdőket és ártéri erdőket kedveli, hanem mocsárvidékeken, mint például a Kis-Balatonon is megtalálható. Az utóbbi időben egyre több helyen jelenik meg a Dél-Amerikából származó nutria (Myocastor coypus), amely az enyhe teleket túlélve a vízinövényzet lerágásával képes átalakítani, tönkretenni az élőhelyeket. Az amerikai nyérc (Mustela vison) betelepülése épp most kezdődik. A versengés a vízpartok mentén élő rokon fajokkal, például a megritkult állományú közönséges görénnyel (Mustela putorius), a kiváló alkalmazkodóképesség, a sokféle zsákmánycsoport (halak, kétéltűek, madarak, kisemlősök) kiaknázására való képesség jelent veszélyt a biodiverzitásra. Egyes, közönséges ragadozók, mint például a vörös róka (Vulpes vulpes), a nagy létszámuk, ebből adódó predációs és egyéb hatásaik miatt is figyelemre érdemesek.
Szerves szennyezők
Az ember mindennapi tevékenysége során, életvitelének, jólétének és kényelmének biztosítása érdekében, az ipar és a mezőgazdaság számos szintetikus termékét (pl. műanyagok, tisztítószerek, fertőtlenítők, rovarirtók, kozmetikumok, gyógyszerek, rekreációs szerek, stb.) használja. Ezeknek a termékeknek a vég- és bomlástermékei, közvetett (szennyvíztisztitó telepek tisztított szennyvíz elfolyói), vagy közvetlen módon (pl. turizmus) megjelennek a felszíni vizekben, patakokban, folyókban, tavakban, hatást gyakorolva az ott élő vízi ökoszisztémák elemeire. Általános célunk, hogy az antropogén hatásokra megváltozó viselkedési mintázatokat, illetve azok hátterében álló molekuláris változásokat feltérképezzük egyed, szövet, sejt és molekuláris szinteken, modern szövettani, élettani, biokémiai, nagyműszeres analitikai és molekuláris biológiai módszerekkel többségében vízi gerinctelen modell állatokra fókuszálva.
Környezeti DNS
A DNS, mint az élet központi molekulája, minden szervezet sejtjeiben jelen van. Az élőlények mozgásuk, vedlésük, anyagcsere-folyamataik során „DNS nyomokat” hagynak a környezetükben, ezeket megtalálhatjuk a vízben, levegőben, talajban, még az esővízben is. Ezen DNS töredékek azonosítása ma már lehetséges (erről bővebben itt olvashat), a Balatonban a hal és az algaközösségek környezeti DNS alapú vizsgálata jelenleg is folyamatban.
Más hazai víztestek kutatása
Podcastok
A vadmacska nyomában
A BalatonScience podcastjában Lanszki József tudományos tanácsadóval az európai vadmacskáról beszélgettünk. Idén az év emlőse a fokozottan védett vadmacska lett.
Pontos létszámadatok nincsenek az ember elől rejtőzködő, főként éjszakai és szürkületi életmódú európai vadmacskáról. A létszámbecslést nehezíti a hibridek jelenléte is. Ezt a fajt alig több mint egy évtizede különítették el a „vadmacska nagyfajtól”, tehát önálló fajnak tekintendő.
Vadmacska- Fotó: Németh Krisztián
A vadmacska legközelebbi rokona a házimacska, ami a Földközi-tenger mellékén élő alfajból alakult ki és terjedt el. Így napjainkban az európai vadmacska és a házimacska egymás mellett élő külön fajok, melyet genetikai vizsgálatok is bizonyítanak.
A házimacskát más háziállatoktól eltérően nem az ember háziasította, hanem körülbelül 9-10 ezer évvel ezelőtt az ember mellé szegődött, gyakorlatilag magát „háziasította”. A már háziasított macskákat vitték el távolabbi területekre is, például Egyiptomba, ahol a házimacska szent állattá vált. Európa távolabbi területeire a Római Birodalomból vitték tovább, de Európa szerte nagyon gyakorivá csak az utóbbi 100- 150 évben vált.
Az európai vadmacska az erdőkhöz kötődhetett, és korábban sem lehetett gyakori faj. A vadmacska bunda, hasonlóan néhány más ritka ragadozó- például a hiúz vagy a nyuszt bundájához- nagy értéket képviselt.
Németországban, Franciaországban és az Ibériai-félszigeten még találhatók tiszta vérű vadmacska állományok, Közép- Európában, a Kárpát-medencében gyakori a házimacskával való kereszteződésből származó hibridek jelenléte. Ennek oka többek között az eltérő településhálózatban, földrajzi elhelyezkedésben és házimacska tartási szokásokban keresendő. A két faj keveredése, a hibridizáció folyamata kevésbé jellemző azokon a területeken, ahol a lakott területek közötti távolságok nagyok, vagy a házimacskát lakásban, zárva tartják.
Vadmacska kameracsapdás felvétele- Fotó: Lanszki József
Egy húsz évvel ezelőtti genetikai vizsgálat szerint, az európai állományok között a magyarországi vadmacska állomány az egyik leginkább hibridizációval terhelt, a hibridek aránya körülbelül 40%. Az utóbbi évek szőrcsapdázással gyűjtött mintáinak genetikai vizsgálatai szerint ez az arány még ennél is nagyobb lehet.
A szőrcsapdák lényege, hogy a vizsgálandó terület több pontján macskagyökér és macskamenta kivonattal kezelt tapadó felületeket hozunk létre. Az ezekhez dörgölőző macska jó esetben néhány, vizsgálatra alkalmas szőrszálat hagy a szőrgyűjtő felületén. Genetikai vizsgálattal megállapítható, hogy tisztavérű vadmacska, házimacska, vagy hibridjük hagyta a szőrszálat a felületen. Az elpusztultan talált vadmacska egyedek vizsgálatakor a bundamintázat is segít a két faj és a hibridek elkülönítésében, de más belső tulajdonságok is mérhetők. Ilyen például a koponyamorfológia, mely eltérő a házimacska, a vadmacska és a hibrid macska esetében. Érdekes vizsgálati módszer a bélhossz-index mérés, ami a bélhosszúság és a testhossz egymáshoz viszonyított arányát fejezi ki. A vadmacska index-értéke kisebb a házimacskáénál, mert kizárólag zsákmányállatokat fogyaszt, míg a házimacska „házi koszton” is él.
Vadmacska hibrid- Fotó Lanszki József
A vadmacska leginkább a cirmos mintázatú házimacskához hasonlít, de az alapos megfigyelés jellemző különbségeket is feltár.
A vadmacskánál a háton végig futó szíjaltság- azaz a sötét sáv jól körülhatárolható, a faroktőnél véget ér, míg a házimacska esetén gyakran több vékonyabb sáv fut, ezek össze is mosódhatnak, vagy akár teljesen hiányzik is. A vadmacska farka tompán végződik, fekete a farokvég, a farokgyűrűk feketék és egy-két centiméter szélesek, körbe érnek a farkon. A hibrideknél a farokgyűrűk egy része nem záródik, ez olyan mintát is kiadhat, mintha „menetes” lenne a macska farka. A hibrideknél a háton futó sáv a faroktőnél nem ér véget, hanem halad tovább, összeköti a farokgyűrűket vagy azok egy részét a háti oldalon. Ezen kívül a vadmacska oldalsávjainak tónusa világosabb, elmosódottabb a házimacskáéhoz képest, és ezek az oldalsávok folyamatosak, nem töredezettek, míg a házi macska esetén az oldalsávok pöttyözöttsége figyelhető meg.
Ezek a bélyegek kameracsapdázással is azonosíthatók. Kameracsapdázást több szervezet felmérési céllal és magánszemélyek akár kedvtelésből is folytatnak. A kihelyezett kameracsapdák mozgást érzékelve készítenek képeket.
Vadmacska kameracsapdás képe- Fotó: Lanszki József
A szőrgyűjtés és kameracsapdázás mellett elpusztultan talált példányok begyűjtése is zajlik. A vadmacska tetemeket a nemzetipark-igazgatóságok őrszolgálata gyűjti össze, majd adja át kutatási célra, engedéllyel rendelkezőnek. Ezeket az állatokat azután részletes boncolásnak vetik alá. Többek között vizsgálják a külső bélyegeket, fölveszik a különféle testméret adatokat, külső parazitákat gyűjtenek. A belső szervekből vett mintákat fagyasztva tárolják például bioakkumulációs vizsgálatokhoz, melyben a rágcsálóirtó- vagy egyéb más mezőgazdaságban használatos szerek, gyógyszerek szermaradványainak a felhalmozódását vizsgálják.
Az eddig vizsgált vadmacskák 90 százaléka járműgázolás áldozata volt, de bennük különféle kórokozók jelenléte is kimutatható. Valószínűleg több tényező egyidejű hatása okozhatja, hogy ez a nagyon fejlett érzékszervekkel rendelkező éber ragadozó gázolás áldozatává válik. A szaporodási időszakban (tél végén, kora tavasszal) figyelmetlenebb is.
A Kis-Balaton nagy kiterjedésű mocsárvidékén rendszeresen megfigyelik a vadmacskát. Vagyis ez a faj nem csak az optimálisnak tekintett gazdag cserjeszintű háborítatlan erdőket kedveli, hanem akár egy vizes élőhelyet is benépesíthet, és ott is jól érzi magát. A Kis-Balatonon, a Zala folyó melletti szigeten élő vadmacska a vízfolyást, februárban is, nem zavarás hatására, rutinosan átúszta.
A vadmacska (kb. 4-6 kg) egy átlagos házimacskánál legalább egy kilogrammal nehezebb, és ez a különbség a táplálékszerzésben is megmutatkozik. Skóciában, Európa nyugati területein és az Ibériai-félszigeten a vadmacskák alapvetően üregi nyúlon élnek, nálunk a kis rágcsálók teszik ki a táplálékuk zömét. A főként mezei pocokból, erdei pocokból, erdeiegér-fajokból álló táplálék mellett, a hazai vadmacskák is zsákmányolnak alkalomszerűen mezei nyulat. Nagyobb testű madarakat is képesek elejteni, de gyakoribb a kistestű énekesmadarak zsákmányolása. A vadmacska nem öl kedvtelésből, a zsákmányszerzés célja kizárólag a létfenntartás.
Lehet, hogy az Ön macskájában is vannak vadmacska gének?
Az ELTE Etológia Tanszék és a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet legújabb kutatásában egy kérdőív segítségével azt vizsgáljuk, mennyire elterjedtek a vadmacska tulajdonságok (gének) a magyarországi házi macska populációban. A vadmacska és házi macska kereszteződéséből születő cicák kinézetre igen változatosak lehetnek, a viselkedésükről pedig még keveset tudunk. Ennek a kutatásnak pont az a célja, hogy képet kapjunk az ember mellett élő hibrid macskák viselkedéséről és külleméről.
A kérdőív itt található, a kitöltés kb. 10-15 percet vesz igénybe
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben szívesen várjuk azokat a fényképeket, kameracsapdás felvételeket, helyszínleírásokat, amelyek természetben megfigyelt élő, vagy például utakon elpusztultan talált vélhetően vadmacskákról készültek. Kérjük, megfigyelését, ha lehetséges fotóval is illusztrálva küldje el a vadmacska@blki.hu címre. Ezáltal ennek a ritka ragadozónak az országos elterjedése is ismertebbé válik.
Az év hala: a réti csík
Takács Péter tudományos főmunkatárssal podcastot készítettünk a réti csíkról. Idén ez a hal lett a Magyar Haltani Társaság szavazásán az év hala. A beszélgetés rövid összefoglalója következik:
A réti csík korábban általánosan elterjedt volt Magyarországon, és bár még most sem igazán ritka a faj, de állományai csökkennek. Európai elterjedésű egyedi megjelenésű pontyféle. Teste megnyúlt, hosszanti sárgás-barnás csíkok húzódnak rajta. Fején tíz bajuszszál figyelhető meg, legfeljebb 30 centiméteresre nő.
Általában a lápos, mocsaras élőhelyeken fordul elő, a dús növényzettel borított területeket kedveli. A végbelében lévő, dúsan erezett bélszakaszon keresztül a légköri oxigén felvételére is képes. A réti csík rendkívül érzékeny a légnyomás változásaira. Ezért a fajt emiatt évszázadokig használták időjárás előrejelzésre. A faj angol neve -weatherfish- is erre utal.
A réti csík az aljzatról és a növények közül szerzi táplálékát. Általában rovarokkal és szerves törmelékkel táplálkozik. Teste nyálkás, mely védi a kiszáradástól és bizonyos betegségektől is. Májusban a gyorsan felmelegedő sekély vízben lehet megfigyelni az ívását.
A réti csík a XIX. században a lápos- mocsaras területeken még hatalmas mennyiségben volt megtalálható, és halászatára külön szakma jött létre. A kifogására specializálódott emberek voltak a csíkászok, akik összeszedték a lápokból a halakat. Ehhez különleges szerszámokat egyebek mellett csíkvarsát használtak. Ezt a dús vízinövényzetbe ásták le, a fogást csíkkasokban szállították a piacra. A megvásárolt réti csíkot aztán még egy darabig hordókban tárolták, hogy kiázzon belőle a mocsáríz. A réti csíkból készített csíkos káposzta sokáig a közkedvelt böjti ételek közé tartozott.
A réti csík Magyarországon védett faj, és csökkenő állományai miatt fokozott figyelmet igényel. Nem csak élőhelyei tűnnek el, de Nyugat Európában- valószínűleg akvaristák közvetítésével közel rokon fajai (pl.: mandzsu csík) is megjelentek. Ezeknek a közel rokon fajoknak a természetes vizekbe kikerülő állományai esetlegesen hibridizálódhatnak is a réti csíkkal. Így jelentősen erodálhatják e védett halfaj állományainak génkészletét.
Spotify link: https://podcasters.spotify.com/pod/show/balatonscience/episodes/Az-v-hala-a-rti-csk-e2ifcb6
Balatoni algaszezon értékelő podcast
Podcastunkból kiderül, hogy sok, vagy kevés volt 2022-ben az alga a Balatonban, milyen algák szaporodtak el 2022-ben, miben különbözött ez az év a megelőzőktől. Kiderül, hogy milyen algák élnek a Balatonban és jelezhető-e előre a vízvirágzás. Beszélgetünk az algák szerepéről, és arról is, hogy jelenthetnek-e veszélyt a fürdőzőkre.
https://spotifyanchor-web.app.link/e/T6SUJgKCywb
Károsak-e a fényvédő krémek?
Károsak-e a fényvédő krémek? Miért kell védekezni az uv sugárzás ellen? Erről beszélgetett Tóth Viktor növénybiológus és Németh Zoltán PhD hallgató a Balatonscience podcastban.
https://open.spotify.com/show/6JxEIDHcIHcLs90RzFyQBN
https://anchor.fm/balatonscience
A Balaton nádasai
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága az „ŐSZINTÉN A BALATONRÓL” szakmai találkozók keretében szervezett TUDOMÁNYOS ELŐADÓÜLÉST tart, melynek témája „A BALATON NÁDASAI”.
Az esemény 2022. június 14-én, kedden, 10.00 órakor kezdődik Tihanyban, a BLKI előadótermében (Klebelsberg Kuno utca 3.)
A rendezvény célja, hogy a nádasok témakörét és balatoni helyzetét tudományos elemzések segítségével vizsgálja. Szó lesz a nádasok életéről és életközösségéről, balatoni múltjáról és jelenéről. Az előadók keresik a választ arra is, hogy milyen hatásai vannak a horgászatnak, a turizmusnak vagy éppen a klímaváltozásnak a nádasok állapotára.
Az esemény szabadon látogatható, de regisztráció köteles. Kérjük, hogy részvételi szándékát 2022. június 7-ig jelezni szíveskedjen a titkarsag@blki.hu e-mail címen.
Kedvcsináló podcastunkban Tóth Viktor Pomogyi Piroskával beszélget: https://anchor.fm/balatonscience
Program:
Levezető elnök: Tóth Viktor (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet)
10.00-10.05 Megnyitó
Erős Tibor igazgató, Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
10.05-11.05 Mennyi és milyen nádas van a Balatonban? – Jogszabály szerinti nádasminősítés, hét évtized területváltozásai a balatoni (nádas?) térképezések alapján- Pomogyi Piroska (hidrobiológus), Szeglet Péter (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Kar), Gyurina Tamás (Viziterv Environ Kft), Lunczer Csaba (Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság)
11.05-11.25 Nádasok termőhelyfüggő szaporodása és genetikai diverzitása- Engloner Attila (Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet)
11.45-12.05 A nád biológiája- Tóth Viktor (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet)
12.05-12.25 Emberi hatások a Balaton nádasaira- Szeglet Péter (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem), Gyurina Tamás (Viziterv Environ Kft), Pomogyi Piroska (hidrobiológus)
12.25-12.45 Nádasok védett növényfajai - esettanulmány a Balaton partján- Pacsai Bálint (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Kar)
12.45-13.05 A balatoni nádasok természetvédelmi jelentősége, természetvédelmi kezelői feladatok- Nagy Lajos (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság)
13.45-14.05 A szabályozási keretrendszer 30 éve (Mit tudunk és mit nem tudunk szabályozni)- Kravinszakaja Gabriella (Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság), Varga György (Országos Vízügyi Főigazgatóság)
14.05-14.25 A Balaton körüli nádasok 18-19 századi elterjedése és vízrajza- Zlinszky András (szabadonbalaton)
14.25-14.45 A balatoni nádasok a művelhető szántókban szűkölködő Balaton-térségben- Schleicher Veronika (Néprajzi Múzeum)
14.45-15.05 A nádas, mint mikrobiota refúgium- Padisák Judit (Pannon Egyetem)
15.05 -16.00 Nyitott beszélgetés, vita- moderátor: Tóth Viktor (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet)
Mire jó a nyilvánosság? Egy tudományos cikk kapcsán kritikailag podcastolunk
A PNAS rangos amerikai szaklapban jelent meg az a cikk, ami globális léptékben hasonlítja össze a folyók emberi eredetű gyógyszerhatóanyag szennyezettségét. A cikk tarolt a médiában, nemcsak külföldön, de már itthon is sokan foglalkoznak vele. Erről a cikkről beszélgetett Intézetünk első podcastjában Pirger Zsolt, az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoportjának vezetője és Kondor Attila, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) projektvezetője, akik hasonló felméréseket végeztek idehaza a Balatonban és a Dunában.
Abban mindkét kutató egyetértett, hogy bár a szerves eredetű nano- és mikroszennyezők témája nem új, mégis rendkívül fontos, továbbá az is, hogy ismét a közvélemény elé került a probléma. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a most megjelent anyagban gyakorlatilag teljesen felrúgják a vízmintavétel már kidolgozott tudományos szabályait, emiatt az eredmények, az abból levont következtetések és a felállított összefüggések finoman szólva is megkérdőjelezhetők. Ezt csak fokozza az is, hogy egyszeri mintavételezés alapján vonták le következtetéseiket a szerzők. A tanulmány országonként teljesen különböző vízfolyásokat hasonlít össze, a bennük talált gyógyszerhatóanyag típusok és koncentrációk jellemzése alapján. Korrekció nélkül összevetik például az Amazonas- medence egy érintetlen patakjának szennyezettségét a Szahara szélén található szennyvíz-elvezető árokkal. A különböző mintavételi helyek szennyezettsége alapján ezután az adott ország fejlettségére következtetnek. Például abból, hogy Bolíviában megmintázták a főváros, La Paz útszéli csatornarendszerét és kis vízfolyásait, arra a következtetésre jutottak, hogy Bolíviában nagyon szennyezettek a folyók, míg egy venezuelai esőerdő kis patakját mintázva úgy találták, hogy ebben az országban semmi gond sincs. Nem vették figyelembe a szezonális vízhozam-változásokat sem, így előfordult, hogy valahol aszályos, máshol csapadékos időszakban vettek vízmintát, ami a keresett hatóanyag koncentrációját értelemszerűen jelentősen befolyásolja. Nem derül ki egyértelműen a kéziratból, hogy milyen szempontok szerint választották ki a vizsgálandó hatóanyagok körét. Ez is fontos kérdés, hiszen országonként változhatnak az engedélyezett anyagok, egy adott gyógyszer hatóanyagtartalma és a lakosságra jellemző gyógyszerfogyasztási szokások is eltérők lehetnek.
A szerzők Magyarországon egy rövid dunai szakaszon vettek mintákat, az ezekben kimutatott hatóanyag koncentrációk nagyjából megegyeznek a CSFK korábbi vizsgálatában mért eredményekkel. A BLKI balatoni vizsgálatai alapján a cikkben leírt leggyakoribb három hatanyagból kettő a Balatonból is kimutatható. A publikációban a humán kockázatokat és az ökológiai kockázatot ugyanakkor összemossák. Ez nem helyes, ugyanis a felszíni vizekben mért gyógyszerhatóanyag koncentrációk jelen tudásunk alapján, rövidtávon humán kockázatot nem jelentenek, míg azok ökológiai hatása már mérhető.
A CSFK futó projektjében a természetben működő adszorbensek modellezésén dolgoznak, eddigi eredményeik bíztatók. A BLKI kutatói, komplex megközelítéssel, vízi modellszervezetek segítségével, egyed szinten a viselkedési mintázatok megváltozásában, az idegrendszeri hálózatok és a neuronok szintjén a sejt-sejt kapcsolatok és a sejtműködések megváltozásában, továbbá molekuláris és gén szinteken is keresik a magyarázatot az emberi eredetű hatóanyagok káros hatásaira az egyébként nem célzott szervezetekben.
A szintetikus gyógyszer-hatóanyagok természetbe kerülése jelenleg a jelentősebb ökológiai problémák közé tartozik világszerte, így mind a kutatások támogatása, mind a közvélemény edukálása fontos feladat.
A témáról szóló podcastunk elérhető a spotify-on, youtube-on, vagy az anchoron is.
