A külsőre és az életmódjukban is hasonló, betolakodó kagylófajok nem egyformán veszélyesek az őshonos kagylókra – állapította meg kutatóintézetünk és a Toruni Egyetem (Lengyelország) munkatársainak közös kutatása. A Balatonba behurcolt invazív vándor- és kvagga kagyló nagytestű kagylótársaikra gyakorolt ökológiai hatását elemző tanulmány a rangos Science of the Total Environment interdiszciplináris folyóiratban jelent meg.
A Balaton laza fenéküledékéről gyűjtött kagylócsomók
Világviszonylatban a legsikeresebb inváziós fajok közé tartoznak a Dreissena fajok – a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) és a kvagga kagyló (Dreissena r. bugensis) –, amelyek jelentős nyomást gyakorolnak az őshonos élővilágra. Ezek a kisméretű kagylók tömegesen telepednek rá a nagytestű, többségében őshonos kagylók héjára, így meggátolják azok iszapba fúródását, mozgását, táplálékhoz jutását, emiatt sok esetben visszaszorulnak, olykor el is tűnnek egyes fajok.
Nagytestű kagylóra kitelepedett dreissenák
Kutatóink hosszú távú terepi adatsorok felhasználásával, a kvagga kagyló 2009-es megjelenésétől kezdődően tanulmányozták a dreissenák méretét, sűrűségét és azt, hogy milyen felületet választanak a megtelepedéshez (Unionida kagylóhéj vagy élettelen kő). Laboratóriumi kísérletekben vizsgálták a rekolonizáció és a letelepedés utáni mozgási viselkedést, s tisztázták a két kagylófaj eltérő felületválasztását. Igazolták, hogy a kvagga kagyló a vándorkagylóval ellentétben az iszapba süllyedő felületről gyakran leválik, ezáltal a nagytestű kagylókat kevésbé terheli. Az iszap felszínén a kvagga kagyló csomókban kitelepedve kagylókolóniákat alkothat, élőhelyet szolgáltatva más élőlények számára. Azt is megfigyelték és megerősítették, hogy a Balatonban a nagytestű kagylók menedékként szolgálhatnak a vándorkagyló számára, amely más felületeken erőteljesen visszaszorult a kvagga kagyló megjelenése óta. Mindezek alapján az őshonos gazdafajokra nehezedő nyomás kisebb lehet azokon az élőhelyeken, ahol csak a kvagga kagyló jelenik meg, és várhatóan csökkenni fog azokon az élőhelyeken, ahol a korábban behurcolt vándorkagylót kiszorította az új betolakodó. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a dreissena kagylók táplálékkonkurensei az őshonos kagylóknak, mivel ezek az apró inváziós kagylók hatékony szűrésük révén kimeríthetik közös táplálékforrásukat, a fitoplanktont.
A dreissenák együttes összetételének folyamatos változása Európában és Észak-Amerikában mélyreható változásokat eredményezhet e kis kagylók környezetre gyakorolt hatásában és ezáltal az édesvízi közösségek működésében, hangsúlyozva, hogy a Dreissena fajok nem egyenértékűek bioszennyezőként (tömeges rátelepedés) és ökoszisztéma-mérnökként. Ez felveti a fajidentitás fontosságát a közösségek működésének megítélésében, mivel még a morfológiailag hasonló és látszólag egyenértékű fajok is jelentősen eltérhetnek tényleges hatásuk tekintetében.
