96 évvel ezelőtt 1927. szeptember 5-én Horthy Miklós kormányzó, az alapító Klebelsberg Kuno közoktatásügyi miniszter és más előkelőségek jelenlétében avatták fel tudományos elődünket, a Magyar Biológiai Kutatóintézetet. A Kotsis Iván által tervezett neoreneszánsz épületegyüttesnek saját partja, kikötője, gyűjtőhajója, csónakháza, sőt még nyilvános balatoni akváriuma is volt.
Az intézetben kezdettől a tó élővilágát és az idegi vezérlés élettanát kutatták. A jól felszerelt laboratóriumokat a gáz, vákuum, sűrített levegő és ivóvíz mellett Balaton-vízzel és tengervízzel is ellátták. Lakóépületeket és tudósotthont is építettek.
Az intézetet egyetlen év alatt felépítették, berendezték, és 1927. szeptember 5-én a kutatómunka szolgálatába állították. Ezt a kormányzat is támogatta, amely az osztrák–magyar tengermellék trianoni elvesztése után „Kis Abbáziává” kívánta tenni a Tihanyi-félsziget keleti oldalát, egyik ékköveként a Magyar Biológiai Kutatóintézettel.
A tervező Kotsis Iván így emlékezett: „Elképesztően bonyolult volt a gépészeti berendezés, amelynek során ivóvíz, Balaton-víz a halaknak, tengervíz a tengeri állatoknak, meleg víz, sűrített és ritkított levegő, házilag előállított gáz, szennyvíz- és savlefolyók, központi fűtés vezetékei, összesen tehát a villanyon kívül tízféle vezetékhálózat készült. Üvegházak, kísérleti állatház, nyilvános akvárium, garázs, csónakkikötő és fürdő egészíti ki az elrendezést, amely, beleértve a lakásokat és a tudósok szállodáját, teljes tudományos kutatótelepnek ideális mintaképét nyújtotta.”
Hajó- és gépkocsivezetők, kazánfűtők, lakatosok, üvegtechnikusok, elektro- és fotótechnikusok, vegyszer- és méregfelelősök, konyhások és szobaasszonyok szolgálták a működést. A „műszak” technikusai és mérnökei még az 1980-as években is speciális kutatási eszközöket terveztek, gyártottak, szabadalmaztattak és forgalmaztak.
1945 előtt a sok vendégkutató között a Nobel-díjas Otto Loewi és Szent-Györgyi Albert is dolgozott itt. 1945 után többször változott néven folytattak limnológiai (tótudományi) és fiziológiai kutatásokat itt. 1952 és 2019 között a Magyar Tudományos Akadémiához tartozott az intézet, 2021-től önállóan működő központi költségvetési szerv, a Magyar Kutatási Hálózat tagja.
Alapító okiratunk szerint fő feladatunk a magas szintű alap és alkalmazott kutatás a limnológia és egyéb biológiai, ökológiai tudományágak területén. Tudományos módszerekkel tárjuk fel a Balaton és vízgyűjtőjének élővilágát, annak tér és időbeni változásait, életfolyamatait, anyagforgalmi sajátosságait és az ezekre ható környezeti és antropogén tényezőket. Elősegítjük a vizes, illetve más élőhelyek és élőviláguk megőrzését. Kutatási eredményekkel, információkkal támogatjuk a fenntartható fejlődés megvalósulását a Balaton térségében, illetve a Kárpát-medencében. A kutatás mellett rendszeresen adunk közre tudományos információkat az ökológiai ismeretek, a környezettudatos szemlélet bővítése érdekében.
2023-ban öt kutatócsoportunk működik: Hal-, és Konzervációökológia; Vízi gerinctelenek és közösségökológia; Hidrobotanika és mikrobiális ökológia; Zooplankton és interakció ökológia; Ökofiziológia és környezettoxikológia.
Az évszázados épületek és a park műemlék, Magyar Örökség.
szöveg: G.-Tóth László, Persányi Miklós
fotók: archív és Sági Ági
