A Balaton nyíltvizében a víz hőmérséklete március végére meghaladta a 10°C-ot. A tó keleti felén a tóvíz jellemzően szegényebb algákban, a nyugati végen rendre magasabb fitoplankton biomassza értékeket figyelhetünk meg. Az algabiomassza az egész télvégi-tavasz eleji időszakban alacsony volt. Március végén az a-klorofill koncentráció a tó keleti területein 3 és 4 µg/L között, a középső és keleti területeken 10 és 15 µg/L között változott, amely értékek nagyságrendileg megfeleltek a korábbi évek tavaszi biomassza értékeinek.
Az a-klorofill koncentráció változása a Balaton hossztengelyében
A vízhőmérséklet növekedése jelentős változásokat okozott a legkisebb méretű (< 3 µm) algák csoportjában. Az úgynevezett pikoalgák jelentős szezonális dinamikát követnek, amelyet a Balatonban is megfigyelhetünk: amíg nyáron pikocianobaktériumok, addig télen piko méretű zöldalgák fordulnak elő. A két csoport közötti váltás a korábbi évek tapasztalatai alapján kb. 15 fokos vízhőmérséklet mellett történik meg. Az idei évben a közösségen belüli váltás már márciusban bekövetkezett, március végére a piko méretű zöldalgák átadták helyüket a pikocianobaktériumoknak. E kisméretű algák kimutatásához egy speciális technika, az epifluoreszcens mikroszkópia szükséges, hagyományos mikroszkópi eljárással a sejtek nem azonosíthatóak. Epiflureszcens mikroszkóppal nézve az 1-2 mikrométeres algasejtek autofluoreszcenciájuk alapján válnak láthatóvá, pigment tartalmuktól függően kékesibolya gerjesztés hatására sárgán vagy pirosan világítanak. Azonosításuk azonban mikroszkópos módszerrel sem lehetséges, ehhez DNS-alapú molekuláris biológiai módszerek szükségesek. Szabadon lebegő sejtjeiket legtömegesebben jellemzően éppen a tavaszi időszakban láthatjuk a Balatonban, később, a nyár folyamán jellemzően kolóniás formáik fordulnak elő.
Somogyi Boglárka
