A nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo) vizes élőhelyeink közösségi jelentőségű halfogyasztó madaraiként komoly jelentőséggel bírnak mind a halgazdálkodás, mind a természetvédelem résztvevői számára. Intézetünkben élőhelyhasználatuk, mozgásmintázatuk feltérképezésére a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen indított projektünkben az állomány alakulást is nyomon követjük mind fészkelési, mind telelési időszakban.
Az utóbbi években a balatoni fészkelőállományban folyamatos csökkenés tapasztalható. Az okok feltárásának részeként az idei szokásos fiókagyűrűzés során a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar Egy Egészség Intézet munkatársaival mikrobiológiai mintavételezést is végeztünk virológiai és bakteriológiai vizsgálatokhoz. Az akció mindig emberpróbáló feladatai mellé illesztve - bár a kollégák számára 8 napon belül gyógyuló sérülésekkel tűzdelve - ez is gördülékenyen zajlott. Összesen 14 fészekalj 41 fiókájából tudtunk mintát venni. A NÉBIH által koordinált madárinfluenza monitoring keretében lezajlott vizsgálatok negatív eredményt hoztak, csakúgy, mint az Egy Egészség Intézetben a multirezisztens baktériumokra irányuló vizsgálatok. Ezutóbbi eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy az itt költő kormoránok szerepe a közegészségügyi szempontból jelentős baktériumok terjedésében elhanyagolható, a mikrobiológiai jellegű antropogén szennyezés nem jelenik meg bennük. Az is valószínűsíthető továbbá, hogy az utóbbi években tapasztalt állománycsökkenésben a madárinfluenzának nincs szerepe.
