A BalatonScience podcastjában Lanszki József tudományos tanácsadóval az európai vadmacskáról beszélgettünk. Idén az év emlőse a fokozottan védett vadmacska lett.
Pontos létszámadatok nincsenek az ember elől rejtőzködő, főként éjszakai és szürkületi életmódú európai vadmacskáról. A létszámbecslést nehezíti a hibridek jelenléte is. Ezt a fajt alig több mint egy évtizede különítették el a „vadmacska nagyfajtól”, tehát önálló fajnak tekintendő.
Vadmacska- Fotó: Németh Krisztián
A vadmacska legközelebbi rokona a házimacska, ami a Földközi-tenger mellékén élő alfajból alakult ki és terjedt el. Így napjainkban az európai vadmacska és a házimacska egymás mellett élő külön fajok, melyet genetikai vizsgálatok is bizonyítanak.
A házimacskát más háziállatoktól eltérően nem az ember háziasította, hanem körülbelül 9-10 ezer évvel ezelőtt az ember mellé szegődött, gyakorlatilag magát „háziasította”. A már háziasított macskákat vitték el távolabbi területekre is, például Egyiptomba, ahol a házimacska szent állattá vált. Európa távolabbi területeire a Római Birodalomból vitték tovább, de Európa szerte nagyon gyakorivá csak az utóbbi 100- 150 évben vált.
Az európai vadmacska az erdőkhöz kötődhetett, és korábban sem lehetett gyakori faj. A vadmacska bunda, hasonlóan néhány más ritka ragadozó- például a hiúz vagy a nyuszt bundájához- nagy értéket képviselt.
Németországban, Franciaországban és az Ibériai-félszigeten még találhatók tiszta vérű vadmacska állományok, Közép- Európában, a Kárpát-medencében gyakori a házimacskával való kereszteződésből származó hibridek jelenléte. Ennek oka többek között az eltérő településhálózatban, földrajzi elhelyezkedésben és házimacska tartási szokásokban keresendő. A két faj keveredése, a hibridizáció folyamata kevésbé jellemző azokon a területeken, ahol a lakott területek közötti távolságok nagyok, vagy a házimacskát lakásban, zárva tartják.
Vadmacska kameracsapdás felvétele- Fotó: Lanszki József
Egy húsz évvel ezelőtti genetikai vizsgálat szerint, az európai állományok között a magyarországi vadmacska állomány az egyik leginkább hibridizációval terhelt, a hibridek aránya körülbelül 40%. Az utóbbi évek szőrcsapdázással gyűjtött mintáinak genetikai vizsgálatai szerint ez az arány még ennél is nagyobb lehet.
A szőrcsapdák lényege, hogy a vizsgálandó terület több pontján macskagyökér és macskamenta kivonattal kezelt tapadó felületeket hozunk létre. Az ezekhez dörgölőző macska jó esetben néhány, vizsgálatra alkalmas szőrszálat hagy a szőrgyűjtő felületén. Genetikai vizsgálattal megállapítható, hogy tisztavérű vadmacska, házimacska, vagy hibridjük hagyta a szőrszálat a felületen. Az elpusztultan talált vadmacska egyedek vizsgálatakor a bundamintázat is segít a két faj és a hibridek elkülönítésében, de más belső tulajdonságok is mérhetők. Ilyen például a koponyamorfológia, mely eltérő a házimacska, a vadmacska és a hibrid macska esetében. Érdekes vizsgálati módszer a bélhossz-index mérés, ami a bélhosszúság és a testhossz egymáshoz viszonyított arányát fejezi ki. A vadmacska index-értéke kisebb a házimacskáénál, mert kizárólag zsákmányállatokat fogyaszt, míg a házimacska „házi koszton” is él.
Vadmacska hibrid- Fotó Lanszki József
A vadmacska leginkább a cirmos mintázatú házimacskához hasonlít, de az alapos megfigyelés jellemző különbségeket is feltár.
A vadmacskánál a háton végig futó szíjaltság- azaz a sötét sáv jól körülhatárolható, a faroktőnél véget ér, míg a házimacska esetén gyakran több vékonyabb sáv fut, ezek össze is mosódhatnak, vagy akár teljesen hiányzik is. A vadmacska farka tompán végződik, fekete a farokvég, a farokgyűrűk feketék és egy-két centiméter szélesek, körbe érnek a farkon. A hibrideknél a farokgyűrűk egy része nem záródik, ez olyan mintát is kiadhat, mintha „menetes” lenne a macska farka. A hibrideknél a háton futó sáv a faroktőnél nem ér véget, hanem halad tovább, összeköti a farokgyűrűket vagy azok egy részét a háti oldalon. Ezen kívül a vadmacska oldalsávjainak tónusa világosabb, elmosódottabb a házimacskáéhoz képest, és ezek az oldalsávok folyamatosak, nem töredezettek, míg a házi macska esetén az oldalsávok pöttyözöttsége figyelhető meg.
Ezek a bélyegek kameracsapdázással is azonosíthatók. Kameracsapdázást több szervezet felmérési céllal és magánszemélyek akár kedvtelésből is folytatnak. A kihelyezett kameracsapdák mozgást érzékelve készítenek képeket.
Vadmacska kameracsapdás képe- Fotó: Lanszki József
A szőrgyűjtés és kameracsapdázás mellett elpusztultan talált példányok begyűjtése is zajlik. A vadmacska tetemeket a nemzetipark-igazgatóságok őrszolgálata gyűjti össze, majd adja át kutatási célra, engedéllyel rendelkezőnek. Ezeket az állatokat azután részletes boncolásnak vetik alá. Többek között vizsgálják a külső bélyegeket, fölveszik a különféle testméret adatokat, külső parazitákat gyűjtenek. A belső szervekből vett mintákat fagyasztva tárolják például bioakkumulációs vizsgálatokhoz, melyben a rágcsálóirtó- vagy egyéb más mezőgazdaságban használatos szerek, gyógyszerek szermaradványainak a felhalmozódását vizsgálják.
Az eddig vizsgált vadmacskák 90 százaléka járműgázolás áldozata volt, de bennük különféle kórokozók jelenléte is kimutatható. Valószínűleg több tényező egyidejű hatása okozhatja, hogy ez a nagyon fejlett érzékszervekkel rendelkező éber ragadozó gázolás áldozatává válik. A szaporodási időszakban (tél végén, kora tavasszal) figyelmetlenebb is.
A Kis-Balaton nagy kiterjedésű mocsárvidékén rendszeresen megfigyelik a vadmacskát. Vagyis ez a faj nem csak az optimálisnak tekintett gazdag cserjeszintű háborítatlan erdőket kedveli, hanem akár egy vizes élőhelyet is benépesíthet, és ott is jól érzi magát. A Kis-Balatonon, a Zala folyó melletti szigeten élő vadmacska a vízfolyást, februárban is, nem zavarás hatására, rutinosan átúszta.
A vadmacska (kb. 4-6 kg) egy átlagos házimacskánál legalább egy kilogrammal nehezebb, és ez a különbség a táplálékszerzésben is megmutatkozik. Skóciában, Európa nyugati területein és az Ibériai-félszigeten a vadmacskák alapvetően üregi nyúlon élnek, nálunk a kis rágcsálók teszik ki a táplálékuk zömét. A főként mezei pocokból, erdei pocokból, erdeiegér-fajokból álló táplálék mellett, a hazai vadmacskák is zsákmányolnak alkalomszerűen mezei nyulat. Nagyobb testű madarakat is képesek elejteni, de gyakoribb a kistestű énekesmadarak zsákmányolása. A vadmacska nem öl kedvtelésből, a zsákmányszerzés célja kizárólag a létfenntartás.
Lehet, hogy az Ön macskájában is vannak vadmacska gének?
Az ELTE Etológia Tanszék és a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet legújabb kutatásában egy kérdőív segítségével azt vizsgáljuk, mennyire elterjedtek a vadmacska tulajdonságok (gének) a magyarországi házi macska populációban. A vadmacska és házi macska kereszteződéséből születő cicák kinézetre igen változatosak lehetnek, a viselkedésükről pedig még keveset tudunk. Ennek a kutatásnak pont az a célja, hogy képet kapjunk az ember mellett élő hibrid macskák viselkedéséről és külleméről.
A kérdőív itt található, a kitöltés kb. 10-15 percet vesz igénybe
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben szívesen várjuk azokat a fényképeket, kameracsapdás felvételeket, helyszínleírásokat, amelyek természetben megfigyelt élő, vagy például utakon elpusztultan talált vélhetően vadmacskákról készültek. Kérjük, megfigyelését, ha lehetséges fotóval is illusztrálva küldje el a vadmacska@blki.hu címre. Ezáltal ennek a ritka ragadozónak az országos elterjedése is ismertebbé válik.