A közelgő év vége bennünket is számvetésre késztet. Rengeteg az új kihívás a Balatonnal kapcsolatos limnológiai kutatások előtt, melyekkel foglalkozunk.
Ilyen új kihívások:
-a klímaváltozással összefüggő szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedése,
-az emelkedő sótartalom (szikesedés);
-a potenciálisan káros/mérgező algavirágzások újbóli előfordulása;
-az invazív növény- és állatfajok erőteljes betelepülése- az őshonosak pusztulása, leromlása;
-az antropogén, biológiailag aktív anyagok növekvő koncentrációja;
-a gyorsan változó környezeti feltételek, élőhelyek elvesztése, a tó partvidékének túlzott használata és túlépítése;
-az antropogén változások és globális változások feltárása folyamatos kutatást és monitorozást igényel a Balaton és általában a magyar vízterek vízgyűjtőjén.
Az év során kutatóink fontosabb tanulmányait röviden összefoglalva megosztjuk. Az alábbiakban a legnagyobb érdeklődést kiváltó anyagainkból szemezgetünk:
Többszáz éves katonai térképek és a legfrissebb műholdfotók rajzolják ki, mit tettünk a Balatonnal 300 év alatt
A tájhasználat változásainak megértése elengedhetetlen az ökoszisztémák fenntartható kezelése szempontjából, és fontos javaslatokkal szolgálhat a területgazdálkodás és törvényhozás számára. A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének munkatársai egy kutatásukban három évszázadot átívelően vizsgálták a Balaton vízgyűjtő területén és partvidékén bekövetkezett változásokat. Kutatási eredményeiket a rangos Land Use Policy szaklapban jelentették meg. (részletek itt)
2000 óta folyamatosan melegszik a Balaton, Keszthelynél csaknem 2°C-kal emelkedett az átlaghőmérséklet
Műholdas felvételek és helyi mérések szerint évtizedenként 0,7 °C-kal emelkedett a Balaton átlaghőmérséklete az elmúlt 20 évben. A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet felmérése azt is kimutatta, hogy a tó nyugati része főleg tavasszal és nyáron, keleti része inkább ősszel és télen melegszik. Várhatóan a következő évtizedekben is hasonló ütemű melegedés várható, ráadásul a tó beépítése is csak erősíti ezt a folyamatot. A tó körüli városi területek melegíteni fogják a tavat. Az emberi tevékenységektől (urbanizáció, feltöltések) is nőhet a hőmérséklet, de a részletes hőmérsékletváltozások megértése segíthet abban, hogy jobb környezetvédelmi, vízgazdálkodási és turisztikai stratégiákat készíthessenek a Balatonnál. (részletek itt)
Fotó: ESA/Sentinel 2
Nádasok állapota
Az utóbbi évek során több helyen is romlott a Balaton nádasállományának állapota. Intézetünk felmérései szerint a pusztuló tendencia tavasszal sem változott: a nádas frontjában a víz felé új, zöld nádszálak találhatók, a nádas belsejében, a part-felőli oldalon a nádasok pusztulnak. Ez a folyamat a korábban tapasztaltak ellentéte, amikor a pusztulás a víz-felőli oldalon ment végbe, és vékonyodó „babásodott” nádasszegélyeket eredményezett. Az általunk vizsgált nádpusztulások nagy része olyan helyeken történt, ahol a nádas évtizedek óta intenzív emberi hatásnak van kitéve. Elsősorban olyan helyeken figyelhetők meg a változások (csónakkikötők, strandok, stégek-bejárók környéke) ahol a nádas feldarabolódása jelentős. (részletek itt)
Fotó: Sági Ági
Váratlan és előre nem látható változások a Balaton mikroszkopikus algavilágában
Idén az évtizedeken keresztül fennálló mintázattól eltérőan alakult a Balaton lebegő mikroszkopikus algavilága. A Keszthelyi-medencében szép lassan, fokozatosan nőtt nyár elejétől az algabiomassza, míg a Siófoki-medencében kis késéssel, de hirtelen nőtt és augusztus végére az egész tóban kiegyenlítetté vált. Eltűnt az évtizedek óta fennálló kelet-nyugat irányú algabiomassza különbség a tó hossztengelyében. Nem csak a mennyiségi viszonyok, de az algaösszetétel is átalakult. Amíg a tó nyugati területein a sok évtizedes tendenciával ellentétben nem a kékalgák, hanem a páncélos ostoros algák uralták az algaközösséget, addig a tó középső és keleti területein a fonalas nitrogénkötő kékalgák (cianobaktériumok) jutottak vezető szerephez. (Részletek itt)
Ceratium furcoides- egy Balatonban gyakori páncélos kétostoros alga Fotó: Somogyi Boglárka
Árvaszúnyog invázió augusztusban
Augusztustól tömegesen rajzott a balatoni árvaszúnyogok egyik jellegzetes, nagytestű faja, a Chironomus balatonicus. Lárvája a tó üledékében nevelkedik, és onnan rajzik ki, jellemzően két nagyobb hullámban, tavasz- és nyár végén. A faj mennyiségét alapvetően befolyásolja a táplálékukként szolgáló mikroszkopikus algák mennyisége. Amikor az algák mennyiségét jellemző klorofill-a koncentráció átlépi a 20 mikrogramm per liter értéket, az árvaszúnyogok nagyon felszaporodhatnak, magasabb algatermés esetén jelenlétük akár tömegessé válhat. A Chironomus balatonicus az 1980-as és 90-es években volt nagyon gyakori a tóban, de a vízminőség javulásával párhuzamosan visszaeső algaprodukció miatt napjainkig csak viszonylag ritkán és inkább csak a tó nyugati részein találkozhattunk- e fajjal. Viszont idén -feltételezhetően a tartósan magas vízhőmérsékletnek és a tó egészében megfigyelhető magasabb algakoncentrációnak az árvaszúnyogok szokásosnál nagyobb állományának kialakulását eredményezte. (Részletek itt)
Chironomus balatonicus Fotó: Sági Ági
Borítókép: Sági Ági