Napjainkban az emberiség saját érdekében több célra használ fel állatokat. Ezek közül legalább kettő – a táplálkozás és tudományos cél – fennmaradásunkhoz elengedhetetlenül szükséges. Táplálkozásunkra szolgál az összes célra felhasznált állat 95 %-a, tudományos kutatások céljára < 0.3 %-a.
Mint minden élőlény, az ember is öncélú és elsősorban saját fajának fennmaradása érdekében cselekszik. Az evolúció egyúttal a túlélésért folytatott küzdelem, vagyis azok a fajok maradtak fenn, amelyek a változó környezet feltételeihez és mindennapi kihívásaihoz a legjobban tudtak alkalmazkodni.
Az emberi faj egyedülálló, abban a tekintetben is, hogy legfőbb adaptációs előnyünk a tudásunk és annak rendszerezett és ellenőrzött formája, a tudomány. Nem mondhatunk le legfőbb eszközünkről és tudásunk növeléséről, a tudományról. Legfontosabb kötelezettségünk saját fajunk irányában a mindenkori tudás széles körű megszerzése.
Az élettudományok által feltárt ismeretek egyaránt szolgálják az emberi egészség és életminőség javítását, az emberi faj és a bioszféra kölcsönhatásának megértését, a bioszféra egyéb fajainak a megismerését. Az élettudományok nem nélkülözhetik az állatkísérleteket, mint módszert. Ez különösen vonatkozik az ún. alapkutatásokat végző kísérletes intézményekre is. Állatokon végzett kutatások nemcsak közvetlen gyakorlati célokat szolgálnak. Az alapkutatások eredményei, amelynek révén megismerjük az élő szervezetek működését és az élőlényekben található anyagok jellemzőit, gyakran csak hosszabb idő múlva hasznosíthatók a gyakorlatban. Nyilvánvaló azonban az ilyen kutatások szükségessége, mert ezek alapozzák meg az alkalmazások lehetőségét, pl. a gyógyszerkutatásokat.
Az emberi faj egyedülálló abban is, hogy az embernek erkölcse van, amely képessé teszi arra, hogy adott helyzetben, ne csak saját érdekét tartsa szem előtt, hanem azt is, ami ettől függetlenül helyes lehet. Mint sok más faj, mi is használunk, sőt megölünk más fajokhoz tartozó egyedeket. Ezt a tényt nem tudjuk megváltoztatni, ha fenn akarunk maradni. Ennek a ténynek a tudomásul vétele mellett azonban az embernek felelősséget kell viselnie az általa tartott, és neki szinte teljes mértékben kiszolgáltatott állatok életéért, és ez a felelősség magában foglalja azt az erkölcsi kötelességét, hogy az állatoknak - lehetősége szerint - fájdalom- és szenvedés-mentes létet biztosítson. Ezt az elvet a kutatásokban használt állatokra is alkalmazni kell! Elfogadjuk ezért az állatok tudományos célra történő felhasználásának ésszerű és lehetséges mértékben való korlátozását.
Amikor állatoknak tudományos célokra történő felhasználásáról beszélünk, akkor természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy miért is történik mindez? Ennek oka részben az, hogy etikai és morális okokból számos alapkutatás nem végezhető el embertársainkon.
Az állatkísérletek jelentőségét jelzi az a tény is, hogy az orvosi Nobel díjak közel háromnegyedét állatkísérletes kutatásokért adták.