Tihanyban, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet előadótermében tartottuk 2025. augusztus 27-én, BALATONI TERMÉSZETKALAUZ címmel tudományos előadóülésünket a Klebelsberg Emlékév és a Balatonkutatók Mecenatúra projekt eseményei keretében.
Ezen az eseményen könyvbemutatóra is sor került, ugyanis elkészült a Balatoni Természetkalauz kötet 3., bővített kiadása. A rengeteg képpel gazdagított új kiadásban megtaláljuk a tó leggyakoribb élőlényeit, az egészen apró algáktól a legnagyobb emlősökig. Sosem készült a Balaton élővilágáról ehhez fogható munka!
A kötetben külön oldalpár foglalkozik a Klebelsberg Kuno által közel száz éve alapított tihanyi intézmény missziójával és Klebelsberg alapítói jelentőségével. A nagyérdemű miniszter által egy évszázada létrehozott intézet mai kutatói a kötet szerzői, és előadásaikkal ők avatták be rendezvényünkön a tó számos titkába a helyszínen és online résztvevőket. Például: miért selymesen simogató a tó vize, és miért türkizkék színe, mikor lesz haragos szürke? Honnan rajzik elő a hatalmas tömegű árvaszúnyog? Miért nagy baj, ha a nádast pusztítják az emberek? Mely fajok az őshonosak, és melyek a betolakodók? Hogyan őrizhetjük meg a tó szépségét és élővilágának épségét?
Az előadóülésen elhangzott, illetve az interneten is meghallgatható előadások:
Szollár Péter
(igazgató, Polgári Művelődésért Oktatási, Kulturális és Tudományos Alapítvány)
Köszöntötte a megjelenteket, és megemlékezett Klebelsberg Kuno fontosságáról, az emlékév jelentőségéről, illetve Klebelsberg 1925. augusztus 27-i miniszteri látogatásáról „a kutatóintézet számára általa kiszemelt teleknél”.
Vörös Lajos – a kötet szerkesztője
Bemutatta a Balatoni Természetkalauz új kiadását, hangsúlyozva, hogy ennek a könyvnek helye van mindenki könyvespolcán, aki a természetet kedveli, a Balatont szereti, akár felnőtt, akár gyerek. Nem hiányozhat egyetlen könyvtárból és iskolából sem.
Vörös Lajos és V.-Balogh Katalin: A tó vize és a balatoni algák
A Balaton enyhén lúgos kémhatású vizének ásványianyag-tartalma az utóbbi ötven évben jelentősen megnőtt a tájhasználat- és klímaváltozás következtében. Magnéziumionban való gazdagsága értékes ivóvíz-nyersanyaggá teszi. Vizének változatos színét az égbolt visszatükröződése, a hullámok játéka mellett a felkeveredett üledékrészecskék, a lebegő mikroszkopikus algák és az oldott, sárgásbarna huminanyagok határozzák meg.
A Balatonban a tavi élet energetikai alapját képező mikroszkopikus algavilág különösen gazdag: közöttük a világ legkisebb, egy ezredmilliméteres algái (pikoalgák) mellett nyaranta közönségesek az egytized milliméteres fecskemoszatok és a fonalas cianobaktériumok is. A vízminőséget meghatározó lebegő mikroszkopikus algák mellett számos alga él a tó üledékének felszínén. Alacsony vízálláskor (50 cm-nél kisebb) a déli part homokos fövenyét fonalas zöldalgák tömege lepi el.
G. Tóth László: A Balaton zooplanktonja
A zooplankton a nyíltvízi élettáj lebegő, sodródó, nagyítóval tanulmányozható állatközössége. A parányi állatok száma a Balaton egyetlen liter vízében több száz, és szerepük kulcsfontosságú a fitoplankton kiszűrésében, ezáltal a víz tisztításában. Biomasszájuk a halak tápláléka.
A Balatonban a kerekesférgek, a rákfélék és a rögzült puhatestű állatok lárvái alkotják a zooplanktont. A kerekesférgek közül a Keratella és Polyarthra fajok, a Cladocera rákok közül Daphnia- és Bosmina-félék, a Copepoda rákok közül az Eudiaptomus gracilis, a Cyclops vicinus és a Mesocyclops leuckarti, a puhatestűek közül a Dreissena-lárvák a jellemzőek.
Tóth Viktor: A tó vízinövényei és a vízparti növényzet
A Balaton igazi aranytartaléka, a vízi növények világa a part mentén rejtőzik, és a strandolók vagy a vízibiciklizők számára is könnyen felfedezhető. Zöld szigetek a tóban. Ezek a növények nem csupán önmagukban érdekesek, hiszen a part menti sekély zóna valóságos életgyár. Fajok ezrei, talán milliói élnek itt, és szoros kapcsolatban állnak a növényekkel vagy az általuk kialakított élőhellyel.
Halak, madarak, rovarok, csigák és mikroszkopikus élőlények egy növényekkel átszőtt világ részei és élvezői. Az emberi hatások, például a partok beépítése, a vízparti sétányok és kikötők kialakítása, a vízszintszabályozás és a tápanyagterhelés hozzájárulnak ahhoz, hogy a természetes növényállomány elterjedése megváltozzon, az élőhelyek feldarabolódjanak, és a tó kialakult ökológiai egyensúlya megbomoljon.
Balogh Csilla: A parti öv lakói
A Balaton parti öve változatos élővilágnak ad otthont. A nádas, hinaras, fövenyes területeket, a mesterségesen kialakított partvédő kőszórásokat és betonfalakat makroszkopikus vízi gerinctelen közösség népesíti be. Az állományt többek közt puhatestűek (csigák, kagylók), ízeltlábúak (rákok, vízi rovarok – vízi bogarak, szitakötők, poloskák, vízi pókok), szivacsok, csalánozók, férgek és piócák alkotják.
E közösség tagjai fontos szerepet játszanak a tó életében: meghatározóak az anyagforgalomban és az energiaáramlásban, mint táplálék-, szűrő- és lebontó szervezetek. A Sió-csatorna megnyitásától kezdve idegenhonos fajok megjelenése és megtelepedése az ember által alakított partokon formálja át a tó élővilágát, veszélyeztetve az őshonos élővilág fennmaradását.
Móra Arnold: Az üledék állatvilága
Röviden bemutatta a Balaton nyíltvízi üledékének állatvilágát és ennek sokféleségét, de leginkább ennek az élettájnak a legjellegzetesebb lakóira, az árvaszúnyogokra fókuszált. Az árvaszúnyogok jelentősége felbecsülhetetlen a Balaton életében, hiszen amellett, hogy a halak legfontosabb táplálékszervezetei közé tartoznak, jelentősen hozzájárulnak a szerves anyagok eltávolításához, és így a tó jó vízminőségének fenntartásához.
Hasznosságuk mellett időnként kellemetlenségeket is okozhatnak: felnőtt egyedeik bizonyos években nagy tömegben jelennek meg a vízparton, kényelmetlenné téve minden tevékenységet. Ilyenkor ezek az egyébként ártalmatlan állatok a társadalom figyelmének középpontjába kerülnek, számos kérdést generálva. Az előadás igyekezett megválaszolni ezeket a kérdéseket, bemutatva az árvaszúnyog-rajzások dinamikáját és okait, valamint kitért a lehetséges megoldásokra.
Takács Péter: A Balaton halai
Az előadás bemutatta a Balatonra és vízgyűjtőjére jellemző halfajokat, és külön figyelmet szentelt azoknak az ökológiai tényezőknek is, amelyek meghatározzák, hogy egyes halfajok hol és milyen gyakorisággal fordulnak elő a tó különböző élőhelyein.
Szó volt a nyílt víz, a part menti zóna és a természetközeli nádasok szerepéről, az őshonos és betelepített fajok közti különbségekről, valamint az emberi beavatkozások – például haltelepítések, partvédelmi építkezések, illetve a vízgyűjtőn végbement változások – hosszú távú hatásairól. Kiemelten foglalkozott azokkal a folyamatokkal, amelyek a fajgazdagságot alakítják, és bemutatta néhány jellegzetes faj ökológiai sajátosságait is.
Mészáros Boglárka: A Balaton csúszómászói, avagy a balatoni kétéltűek és hüllők
A Balaton legjellegzetesebb kétéltű- és hüllőfajainak bemutatásával, valamint az őket fenyegető veszélyekkel foglalkozott. A balatoni nádasok, a tó körüli vizes élőhelyek és a partmenti kövezések megfelelő élőhelyet biztosítanak számukra.
Azonban változó testhőmérsékletük és speciális életmódjuk miatt az egyre fokozódó beépítettség, az inváziós fajok terjedése, a természetes vizes élőhelyek területének folyamatos csökkenése és leromlása, valamint a klímaváltozás jelentős mértékben veszélyeztetik létüket. A Magyarországon őshonos kétéltűek közül a Balatonban 11 faj jelenléte igazolható, és 9 hüllőfaj fordul elő. Közülük a leginkább szem elé kerülő fajokat mutatta be, melyekkel a Balatonra érkező látogatók is nagy eséllyel találkozhatnak.
Preiszner Bálint: A Balaton madarai
Nemcsak fürdőzők, kerékpárosok, vitorlázók és horgászok, hanem „tollas helyi lakosok és turisták” is tízezrével látogatják a Balatont! A nádasok, a nyílt víz, a környező halastavak és lápok változatos madárvilágnak adnak otthont: hattyúk, récék, kárókatonák, sirályok, nádi énekesmadarak, olykor pedig egzotikus vendégek is feltűnnek.
A Balaton nemcsak fészkelő-, táplálkozó- és pihenőhely, hanem valódi színpad, ahol madárének, -tánc, fiókanevelés, „vízi valóságshow” zajlik a szemünk előtt. Egy kis figyelemmel bámulatos szárnyas világ tárul elénk – természetimádóknak kötelező program! Az élőhelyek fenntartása ezért nemcsak természetvédelmi kötelesség, hanem társadalmi és ökológiai érdek is, hiszen a többi élőlénycsoporttal együtt a madarak is kulcsszereplők a tó biológiai egyensúlyának fenntartásában.
Lanszki József: A Balaton emlősei
A Balaton tágabb környezetében a hazai 90 emlősfaj legalább kétharmada előfordul. Legtöbbjük az éjszaka leple alatt hagyja el búvóhelyét. A tó legismertebb ragadozója a vidra, amely kiváló úszó és halász; a teljes partvidéken feltűnhet – akárcsak a nyest, és ritkábban a hermelin.
A környező természeti területeken megtalálható a kisemlősöket fogyasztó nyuszt és vadmacska, valamint a tetemeket eltakarító aranysakál. Az eurázsiai hód igazi faszobrász és gátépítő, mellette idegenhonos, inváziós rágcsálók – például a nutria és a pézsmapocok – és a ritka északi pocok is él a környéken. A vízicickányok a kisvizekben, talajszinten fáradhatatlan rovarevők, a denevérek pedig a repülő szúnyogokat és árvaszúnyogokat ritkítják. Bármelyikük megfigyelése felejthetetlen élményt jelent.
Zárszó
Minden előadást követően lehetőség volt kérdezni.
Ez az esemény is jól demonstrálta, hogy a Klebelsberg Kuno által létrehozott kutatóintézet mai kutatói fontos tudománykommunikációt végeznek, és például a Természetkalauz Napon előadásaikkal éppúgy avatottan tárták fel a tó titkait, mint ahogyan a kötet fejezeteiben is tették.
Az előadások a későbbiek során a világhálón is elérhetők lesznek.
