A tél beálltával ismét előtérbe kerültek a Balaton déli partján, az egyes kikötők térségében tapasztalható téli halpusztulások. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az egyedi esetek mögött nem elszigetelt, helyi problémák, hanem egy összetett, rendszerszintű jelenség áll, amely a klímaváltozás és az elmúlt évek intenzív partmenti beépítéseinek együttes következménye.
Nem egyedi kikötőprobléma
A jelenség nem köthető kizárólag egyetlen kikötőhöz vagy beruházáshoz. A Balaton déli partján létesített, bővített vagy átalakított kikötők esetében hasonló ökológiai kockázatok rajzolódnak ki, különösen ott, ahol nagy kiterjedésű, mélyített és erősen védett öblözetek jöttek létre.
Klímaváltozás és téli viszonyok átalakulása
A klímaváltozás következtében a Balaton telei egyre gyakrabban jégmentesek, miközben a tó továbbra is szélnek kitett, sekély víztest marad. Ennek következtében a nyílt vízen téli időszakban is erős hullámzás és folyamatos vízmozgás jellemző. A télen alig táplálkozó halak számára viszont a hullámzó víz leküzdése jelentős energia vesztést jelent, így a jégmentes időszakokban hullámzástól védett területeket keresnek.
Ezzel párhuzamosan a déli parton kialakított, nagy kiterjedésű, mélyített és erősen védett kikötőmedencék a téli időszakban menedékként (vermelőhelyként) funkcionálnak a halak számára. A halak tömegesen húzódnak ezekbe a nyugodtabb öblözetekbe, ahol azonban a vízcsere korlátozott, a víztömeg részben elszigetelődik.
Oxigénhiányos állapot kialakulásának kockázata
A védett, gyenge átkeveredésű kikötőmedencékben a halak nagy sűrűsége, az üledék oxigénfogyasztása és az algák alacsony téli oxigéntermelése együttesen akut oxigénhiányos állapotot idézhet elő. Ilyen körülmények között rövid idő alatt tömeges halpusztulás alakulhat ki, akár külső terhelés, zavaró hatás nélkül is.
Északi és déli part közötti különbségek
A Balaton északi partján a mélyebb víz és a part menti meder morfológia lehetővé teszi az ún. „átfolyós” kikötők kialakítását. A déli part sekély vízviszonyai miatt azonban az ilyen megoldások gyors üledékfelhalmozódáshoz vezetnének, ezért ott jellemzően zárt, mélyített medencék jönnek létre, amelyek a halak szempontjából előhelyi csapdaként működnek. Azon kevés déli parti kikötő, amely a jelentős betorkoló vízfolyás miatt hatékony átöblítéssel rendelkezik, pl. Balatonmáriafürdő, szintén mentes az oxigénhiány és az ehhez köthető halpusztulási kockázatoktól.
Őshonos, kulcsfontosságú halfajok érintettek
Kiemelten fontos hangsúlyozni, a jelenség elsősorban a Balaton őshonos, biomassza szempontjából legjelentősebb halfajait a keszegféléket, így a dévérkeszeget, karika keszeget és bodorkát, a küszt és a süllőt érinti, amelyek:
a tó táplálékhálózatában fontos szerepet töltenek be,
kulcsszerepük van a balatoni ökoszisztéma stabilitásában,
és meghatározóak a halgazdálkodás és a horgászat szempontjából is.
Ezért a probléma nem pusztán halgazdálkodási kérdés, hanem a Balaton teljes ökológiai működését érintő, kritikus kockázat.
A kárókatonák szerepének értelmezése
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet álláspontja szerint a kárókatonák jelenléte nem az elsődleges kiváltó oka, hanem pusztán erősítő tényezője lehet a kikötői halpusztulásoknak. A kárókatonák tömegesen vadászva további tömörülésre késztetik az amúgy is kritikus sűrűségű haltömeget. A beszorult, menekülési útvonalakkal nem rendelkező halrajok így a környezetükben már amúgy is szegényes oxigént teljesen felélve fokozottabban pusztulnak. Azonban a problémára tartós megoldását mégsem a kárókatona riasztásával vagy gyérítésével érhetünk el, hanem a kikötők átjárhatóságának és vízáramlásának javításával.
Nem a vízszint-ingadozás az ok
Fontos egyértelműen kimondani: a jelenség nincs közvetlen összefüggésben a Balaton természetes vízszint-ingadozásával. A probléma sokkal inkább a klímaváltozás (jégmentes telek, megváltozott áramlások) és az emberi partbeépítés (kikötőépítés) együttes hatásából rajzolódik ki, és ezért komolyan veendő, hosszú távú kockázatot jelent.
Kezelési lehetőségek és korlátok
A jelenleg alkalmazott beavatkozások – például levegőztetés és a kárókatonák riasztása – tüneti kezelésnek tekinthetők, amelyek rövid távon mérsékelhetik a károkat, de nem oldják meg az alapvető problémát. A jelenség kezelése csak komplex, szakmailag megalapozott jelenkori vízélettani szempontokat is figyelembe vevő kikötő tervezéssel lehetséges, amely tekintettel van:
a klímaváltozás hatásaira,
a kikötők geometriai és hidraulikai sajátosságaira,
a halállomány tér- és időbeli viselkedésére,
valamint a Balaton egészének működésére.
Összegzés
A Balaton déli partján tapasztalt halpusztulások nem elszigetelt események, hanem egy komolyan veendő, rendszerszintű ökológiai kockázat tünetei. A jelenség túlmutat egy-egy kikötőn vagy helyszínen, és a Balaton jövőbeli működése szempontjából kritikus kérdést vet fel.
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet célja, hogy a jelenségről higgadt, tényeken alapuló, tudományosan megalapozott tájékoztatást adjon, valamint elősegítse és partner legyen a hosszú távon is fenntartható megoldások kialakításában.
Vasas Gábor
főigazgató
HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
Specziár András
tudományos tanácsadó
HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
