Balatoni Limnológiai Kutatóintézet: árvaszúnyog helyzet és árvaszúnyog összefoglaló

1. Árvaszúnyog helyzet, 2026. augusztus dereka

• A júliusban fejlődésnek indult népes árvaszúnyog generáció fejlődése a számukra kedvező időjárás és algatömeg hatására gyors volt, a lárvák nagyobb részben augusztus első felében már ki is rajzottak. 

• A Siófoki-, Szigligeti- és Keszthelyi medencék üledékében ugyanakkor ezen generáció egyedei még mindig jelentős mennyiségben vannak jelen, nagyjából 750 egyed négyzetméterenként. A lárvák előrehaladott fejlettsége alapján az elkövetkező napokban, mintegy kéthétnyi időintervallumban továbbra is nagy tömegben fognak kirajzani. Meleg, szélcsendes, vagy csak enyhén szeles időjárás esetén kifejezetten nagymértékű lehet a rajzás a tó ezen térségeiben. Különösen zavaró lehet a rajzás a Siófoki medence napnyugta utáni légáramlatoknak, szélnek kitett partvonala mentén.

• Ellenben a tó középső szakaszán, a Szemesi medencében a helyzet átmenetileg kedvezőbben alakulhat, itt jelenleg kevés a rajzás érett lárva, mérsékeltebb lehet az elkövetkező időszakban a rajzás. Ugyanakkor itt egy újabb, nagyon népes (közel 4000 egyed négyzetméterenként) fiatal generáció kezdte meg fejlődését. Hogy-e generáció még idén eléri-e a rajzás érett kort, vagy csak jövő év nyár elején fog kirajzani, azt most még nem tudni. Ez a szeptemberi időjárás függvénye lesz. 

• A Siófoki-, Szigligeti- és Keszthelyi medencékben jelenleg kevés a fiatal lárva, így, amennyiben idős példányok rajzása véget ér, szeptember közepétől a rajzások jelentős mérséklődése is bekövetkezhet e területeken.

• A jövő év (2027) nyár elejét érintő rajzások várható mértéke október vége felé lesz legkorábban előre jelezhető.

2. Árvaszúnyog-összefoglaló (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet)

Amit érdemes tudni a balatoni árvaszúnyogról (igen, „ez az a zöldszúnyog”)

• Nem csípnek. Az árvaszúnyogok nem azonosak a vérszívó csípőszúnyogokkal. Nem szívnak vért, és nem terjesztenek szúnyogok által közvetített fertőzéseket. Nagy tömegben ugyanakkor kifejezetten zavaróak lehetnek. 
• Életük nagy részét a Balatonban, lárvaként töltik. A nőstények a vízbe rakják kocsonyás petecsomóikat, amelyekből kikelnek a lárvák. A lárvák több lárvastádiumon keresztül fejlődnek, főként a tó üledékében, ahol szervesanyagot, szerves törmeléket, elhalt és élő algákat, valamint mikroorganizmusokat fogyasztanak. Ezzel a szerves anyag egy részét saját biomasszájukba építik. Az utolsó lárvastádium után bebábozódnak, a bábok a vízfelszínre emelkednek, majd belőlük bújik elő a repülő, kifejlett árvaszúnyog. Ami a víz felszínén marad az az „üres” báb-bőr. Az imágók (kifejlett egyedek) már rövid életűek: fő feladatuk a párzás és az újabb petecsomók lerakása. Vagyis amit esténként rajzani látunk, az egy hosszú, nagyrészt az üledékben zajló fejlődés utolsó, rövid szakasza. 
• Fontos részei a Balaton táplálékhálózatának. Lárváikat és kifejlett egyedeiket halak, madarak és más állatok fogyasztják. A tömeges rajzás ezért hatalmas, időszakosan rendelkezésre álló táplálékforrás. 
• A seregélyek és fecskék megjelenése jó dolog. A nagy árvaszúnyograjokra a természetes fogyasztók is reagálnak. A vízben számos halfaj tömegesen fogyasztja lárváját. A fecskék, seregélyek és más rovarevő madarak nagy mennyiségű kifejlett árvaszúnyogot fogyasztanak el, és ezzel a Balatonból származó biomassza kikerül a vízi-, és bekerül a szárazföldi táplálékhálózatba. 
• Az árvaszúnyogok tápanyagot (a tóba az elmúlt évtizedekben a társadalom a tóhasználattal bejuttatott terhelését, szennyezését is) „kirepítik” a Balatonból. Lárváik a tó üledékében fejlődnek, és szerves eredetű táplálékot hasznosítanak. Ezt részben saját testükbe építik, majd kirepüléskor a biomassza kikerül a vízből. Ha a rovarokat a madarak elfogyasztják, a szél messzebbre sodorja, vagy a parton elpusztulva eltávolítjuk őket, akkor anyag és vele tápanyag kerül ki a Balaton vízi rendszeréből. 
• Ezért az elpusztult árvaszúnyogokat ne mossuk vissza a tóba! A teraszokról, járdákról, kikötőkből és egyéb parti felületekről összegyűjtött tetemeket lehetőség szerint távolítsuk el a parttól. Ha visszasöpörjük vagy vízzel visszamossuk őket a Balatonba, az általuk megkötött szerves anyagot és tápanyagokat is visszajuttatjuk a tóba (és közvetve elősegítjük a jövőbeni, nagyobb árvaszúnyogok tömegeinek a kifejlődését). 
• Az egész Balatonon rajzanak, mégsem mindenütt egyformán érezzük. Naplemente környékén hatalmas területen (akár a tó teljes „felületén”) indulhat meg a kirepülés (ez az esti órákban a meteorológiai radarokon is látszik), de az árvaszúnyogok gyenge repülők. Az esti légáramlások ezért jelentősen meghatározzák, hogy melyik parton koncentrálódnak. Egy enyhe északi–északnyugati légáramlás (általában ez az uralkodó) például a déli part irányába sodorhatja őket (de a ritkább déli, délkeleti áramlatok éppen az északi vagy észak nyugati partra is sodorhatják a tömegeket). Emiatt ugyanazon az estén az egyik partszakaszon alig észrevehető, néhány kilométerrel arrébb pedig rendkívül intenzív lehet a rajzás. 
• A fény is erősen befolyásolja, hol gyűlnek össze. Az erős mesterséges világítás, különösen a nagy kék–zöld komponensű, hideg fehér fények erősen vonzhatják az árvaszúnyogokat. Ezért egy kivilágított színpad, büfé, kikötő vagy terasz körül sokkal nagyobb tömeg alakulhat ki, mint a közvetlenül mellette lévő sötétebb területen. 
• A helyi „fényklíma” alakításával sokat tehetünk. Rajzás idején érdemes mérsékelni a szükségtelen kültéri világítást. Érdemesebb kisebb intenzitású, melegebb, sárgás-vöröses fényeket használni, és a lámpákat úgy elhelyezni, hogy lehetőleg ne világítsanak közvetlenül a tó és a vízpart felé. 
• A légmozgás is segíthet. Az árvaszúnyogok rossz repülők, ezért az erősebb helyi légáramlást kerülik. Teraszokon, vendéglátóhelyeken megfelelően elhelyezett ventilátorokkal csökkenthető a közvetlenül az emberek körül kialakuló rovar-koncentráció. 
• Kirepülés után rövid életűek. A kifejlett árvaszúnyogok életének célja elsősorban a párzás és a szaporodás. Sok egyed már néhány órán belül, mások néhány nap alatt elpusztulnak. 
• Éppen ezért az árvaszúnyogok vegyszeres irtása nem jó megoldás, még kósza ötletnek is katasztrofális. Rövid életű állatokról van szó, amelyek fontos ökológiai funkciót töltenek be. 
• A legjobb az, ha a kirepült biomassza nem kerül vissza a Balatonba. Ha az árvaszúnyogot elfogyasztja egy fecske vagy seregély, elsodorja a szél a tótól, vagy az elpusztult rovarokat összegyűjtjük és eltávolítjuk, akkor a lárvák által korábban felvett anyag egy része ténylegesen elhagyja a tó vízi rendszerét.
• Ha hosszú távon kevesebb árvaszúnyogot szeretnénk, a Balaton tápanyagterhelését kell csökkentenünk. A nagy árvaszúnyog-állomány kialakulását alapvetően az határozza meg, hogy mennyi táplálék áll a lárvák rendelkezésére az üledékben. A nagyobb tápanyagterhelés – különösen a foszfor hozzáférhetőségének növekedése – fokozhatja az algatermelést, amiből végül több szerves anyag kerül az üledékbe, és ez több árvaszúnyog-lárva fejlődését tarthatja fenn. Ezért a tartós megoldás nem a már kirepült, néhány napig/óráig élő árvaszúnyogok esetleges irtása, hanem a Balaton külső és belső tápanyagterhelésének mérséklése, az algásodást elősegítő folyamatok visszaszorítása.